Hannah Montana
Szerintem valahogy úgy kreálták, mint a pindur pandúrokat az az elmeroggyant tudós a Cartoon Network-ön. Fogtak egy bazi lavórt. Beledobáltak szépen vagy 30 kilónyi kamasz libát, jó adag modoros idiotizmust, a Nagy Amerikai Közhelyszótárt, 5-6 gitárakkordot, meg egy szőke parókát, és bumm, így lett a csokapik és megszületett Hannah Montana, minden tízéves kislány példaképe. Mr Achy Breaky Heart pedig, az apukája, büszkén nyújtotta át Miley kódnevű szörnyszülöttjét Hálivúdnak, nesztek, én már eleget neveltem, legyen valami hasznom is belőle. Hát lett. Nem elég, hogy a sikere következtében még ötszáz klón kornyikálja a semmitmondó dalait, remélve, hogy a vokalisták elviszik a hátukon a produkciót, de mindenhonnan ezeknek a Disney-s rémecskéknek a százkarátos bamba művicsorát kell néznem. Hannahmontana-iskolatáska. Hannahmontana-DVD. Hannahmontana-napelemes-bányászlámpa. Vajon a szerencsétlen kis marhák (a rajongói) ivarérett korukra kinövik ezt az édibédi cukrozott nyálat? Vagy veszik az üzenetet? Miszerint az élet lényeges elemei a miniszoknyák, a cipők, meg a felszínes emberi kapcsolatok. Ja, és a sztárság, elvégre a sorozat hősnőjét is a sztárság különbözteti meg az összes többi szoláriumozott, ribancjelmezes kaliforniai mutánstól. Éljen soká az amerikai álom, nézzük hülyének a gyerekeket, hátha akkor megveszik azt a sok szart, amit a takony műsorunk közben reklámozunk. Gratulálok a készítőknek innen a semmi közepéről; biztos több Porschéjuk van, mint nekem biciklim. Nem tudom, ki járt jobban.
