Twilight
Twilight, bazmeg. Pedig, tanár úr, készültem, az összeset elolvastam, még a midnájt szánt is, mondjuk úgyse került sok időmbe, hiába volt angolul. Jut eszembe, RIP Pirate Bay, de könyvtárjegyem is van, úgyhogy akár ott is olvashattam volna. Mindegy. Hát én nem vagyok hivatásos kritikus, esztéta, mittudomén, de ilyen fost rég olvastam.
Kezdetnek adott ez a Bella nevű papucsállatka, akinek minden vonzereje abban áll, hogy. Ööö. Bájosan ügyetlen? Meg persze szép és okos, bár ez utóbbira sok konkrét példát nem kaptam, viszont valamikor a könyvek folyamán felvették menő egyetemre, akkor pedig _biztos nagyon okos_. Nagyjából majdnem mindig ő narrál, elég idegesítő stílusban, mert folyton halmozza a jelzőket, mintha szinonimaszótár akarna lenni nagykorában.
Aztán akad még elmebeteg vámpírfiú, aki nehezen tudja eldönteni, hogy feleségül vegye, vagy inkább megegye vacsorára a főhősnőt; de addig is, míg hezitál, legalább kémkedik utána, meg később kommandírozza a csajt, hogy mit csinálhat és mit nem, kivel barátkozhat és kivel nem, stb. Nyilván csak azért, mert halálosan szereti, Bella is gyopár, ha hagyja magát ugráltatni. Igaz, inkább én is szót fogadnék, mint hogy megdrakulázzanak. A lényeg, hogy Edward szintén nagyon szép, szintén szörnyen okos, és százakárhány évesen is az a hobbija, hogy gimibe járjon, és gondolatolvasva fanyalogjon, hogy mindenki mekkora idióta. Bravó.
Oké, igaza van, mert a könyv összes emberi szereplője retardált, és 2-3 sablonon kívül mást képtelen felmutatni. A hímek pl leginkább szerelmesek Bellába árkon-bokron át. Vámpírék családilag meg leginkább szeretik, mert ők egyébként is szörnyen kedvesek, nem is isznak embert, vagy ha mégis, az tévedés, és gyorsan elköltöznek. Ja, el ne felejtsem, hogy ezek ilyen x-men vámpírok, majdnem mindegyiknek van valami szuperképessége, főleg a 4. kötetben. A szuperképességük gyakorlásán kívül nagyon mást nem is csinálnak, sanyarú a mellékszereplők sorsa.
Később bemásznak a képbe a vérfarkasok is, akikről csak a legvégén derül ki, hogy nem is azok, addig is próbálnak ellenségek lenni a vámpírokkal, ami néha jól jön, mert föleszik a Bellára támadó gonoszvámpírt. Az egyik vérfarkassrác szintén szerelmes Bellába, ezen kívül nem tudni róla túl sok mindent, pedig ő nagy ritkán narrátor is. A végén azért Beéri Bella gyerekével is, pfuj. Mindegy, a végére mindenki mindenkinek a haverja lesz, mindenki megtalálja a maga párját, és az egész bárgyú mese nagyon boldog véget ér.
Biztos nekem szar az ízlésem, másképp ekkora hamuban sült baromság hogy a retekbe lehet mindenki kedvence? Ez lenne a szép szerelem? Amikor a férfialak úgy fejezi ki a ragaszkodását Élete Szerelme iránt, hogy zaklatja (csak mert ANNYIRA SZERETI)? A nő meg bambán mosolyogva tűri a hapsi minden hülyeségét, mert az a dolga? Én a magam részéről ezt inkább kihagyom az életemből és helyette vénlány leszek ötven macskával.
Valaki a kedvemért megírhatná a folytatást, amelyben Sam és Dean Winchester vagy Buffy Forksba látogat...
