bódottá

Mindig mondtam, hogy én vagyok a világ legbénább embere. Már akkor, mikor a Jimi Hendrix-emlékfesztiválon melléfogtam léggitáron.

Most meg a saját különbejáratú születésnapom előestéjén itthon agonizálhatok, mert elkapott a dzsungelláz malacinfluenza dögvész. Holnap elmarad az összcsaládi zabálás/ajándékosztás, helyette szörcsöghetek az ágyban, és előadhatom kis létszámú ám nem túl lelkes közönségemnek életem legfrankóbb hörgőszólóját.

Az Apokalipszis biztos előjele, hogy a cigarettát se bírom. Még a kezemben tartani se. Kávé helyett mézes tea. Fuj.

És a tetejébe mindenki felettébb szórakoztatónak találja a mondandóimat (deb tudob, biről beszéldek).

Rohattéletszűkesztendő.