Mikulás, hosszan

Az úgy kezdődött, hogy hazajöttem szombat este, és az itthoni cipőmben (amit ki se pucoltam) ült két tábla csokoládé meg egy fél kiló földimogyoró.Aztán másnap nagynénéméknél beleugrott a cipőmbe egy csomag mogyorókrémes izé meg egy tonna konyakmeggyes szaloncukor. Meg síelő jegesmedvés zokni is. Ekkor telefonált a mélyen tisztelt bátyám, én pedig kivételesen felvettem. Mire ő tudatta, hogy egy országban tartózkodunk éppen, ezért este átjönne. Mondom jó.

Ebben az a kellem, hogy nem kell lemenni a kapuhoz és beengedni, mert van saját kulcsa. De főleg az a jó, hogy jön. Még a lépcsőn felfele jövet megdicsérte a küllememet több szempontból. Örömömben akkora adag fagyit osztottam neki, hogy nem bírta megenni. Főztem teát. Tavasz óta nem találkoztunk asszem.

Háromféle ajándékhalmazt hozott nekem, úgymint születésnapit (október), mikulásit (december), és sanghajit (november).

Születésnapomra kaptam a plüsskutyát. És külön leszarom a bátyám nőjének a véleményét, aki szerint a 24 évesek nem örülnek a plüssállatoknak, mert egyrészt de, másrészt a bátyám kutyaszart is hozhatna és én annak is örülnék, harmadrészt meg semmi köze hozzá. És még kaptam egy megagiga tubus Smartiest, aminek a kupakjára bizonyos jótét lelkek 50 eurót celluxoltak. Nooormális?!

Mikulásra hozott számomra 3 óriás mikuláscsomagot, 2 külön mikulást és 3 külön Lindt csokit.

Sanghajból puccparádé evőpálcikát (azzal fogyasztottam el a csipszet meg a csokigolyókat, de csak kicsit röhögtünk), olyan kis szobor Buddhát, ami 2 golyót tart a kezében (megoszlanak a vélemények, hogy kinek a golyói is valójában), meg Sanghajos hűtőmágnest, meg fekete kasmír (vagy mi) sálat.

Aztán megnéztük a cirka 700 db Sanghajos és Kínás fotót, kitárgyaltuk, hogy ez mi, az miért csinálja azt, mér áll a gettó közepén ikszötös béemvé, és hogyan hasznosították a kínaiak a nagy falat, ha már egyszer odacsinálták. És hogy a pekingi kacsa nem finom. És hogy vicces négyszázzal menni mágnesvasúttal.

Majd bátyám sűrű elnézéslérések közepette távozott (míg a cipőjét vette, megcsodáltuk a másfél millás Tag Heuer karóráját), a lépcsőn vonultában lefixálta, hogy 26-án délelőtt jönnének karácsonyozni. Pikkpikk! Ajtóbumm! TÜCTÜCTÜCtüctüctüctüc...

Ezekután a plüsskutyát elkereszteltem Malacnak (igen, azért), akit magammal cipeltem hálótermeimbe, hogy leváltsa az IKEÁs kék űrlényt.

Na. Ez volt a Mikulás.