Kérdéseim Amerikához II.

ez picit hosszú lett, de címrekatt után elérhető
képek eggyel lejjebbi posztban

Here's lookin' at you, kid.

Miért vannak kihalófélben az igazi férfiak?
Miért az ilyen androgün, nyomoronc, pózer antihímeket sztárolják?
Nem (csak) az a bajom ám velük, hogy az alkatuk ropi, az eszük sósperec, meg hogy se ropiságban, se sósperecségben nem különbek a lányok sem. Sőt, modern idők gyermeke vagyok; engem az se zavar, ha a fele bagázs nyíltan a saját neméhez vonzódik, mert magánügy, meg túlnépesedni se akarunk. Csak, tudod, Amerika, asszem én egy kicsit mégiscsak régimódi lehetek. Ezt se hittem volna magamról.
Hát de. Vén szatyor lettem. Mindjárt a hamut is mamunak. Mert ez az emós-hamis-izés tinivilág iszonyúan ellenszenves nekem, kerülget a toporzékolós rinya, ha szembejön.
Persze, tudom én, hogy remek dolog a csúnya, gonosz élet elől mindenféle álomvilágokba menekülni. Oké. Amit nem értek, hogy ezek a pisisek miért vérről, tépett belekről, cincogó nyálrockról, csillogós vámpírokról és hajvasalóról ábrándoznak??
Mármint nyilvánvalóan őket akarja kiszolgálni a szórakoztatóipar például ezzel a mai férfiideállal. Amelyik néz ki fél bociszemmel a haja és a sminkje alól bánatosan, hosszú és pocsék ortográfiájú gondolatmeneteket ereget a világba minden dolognak a szörnyű, rothadt és elviselhetetlen voltáról, majd a többi verébalkatúval összefogva jól megrajongja az aktuális kétdimenziós rágógumipunk-kultúrelemeket.
Ezt árasztják ide. Nekik.
Aztán lehet, hogy én vagyok a mutáns, de szerintem ezeknek a fiúkáknak látens puncijuk van. Az agyuk helyén. Is. Nem ragaszkodom hozzá, hogy mindenki Rick Blaine (Humphrey Bogart) legyen, de. De.
És itt támad mindig kedvem ordítani.
HÁT AZ ISTEN AKÁRHOVÁ RAKJA EZEKET!!! Mi lesz a most ivaréretté váló lányokkal? Honnan fogják tudni, hogy a Férfi nem egy nyavalygó sápkóros díszbuzi, hogy a Nő nem elöl deszka-hátul léc, és hogy a depresszióra minden lelkizésnél üdvösebb hatással van egy kiadós kefélés?