mérgező

Egy teszt szerint ez vagyok én. Mérgező. Nem jársz jól, ha a barátom akarsz lenni. Bocs, de ma sincsenek lolcelebek, meg lolakármik. Ez lesz. Mérgezek.

(hosszú lesz, címrekatt)
Nem jársz jól velem. Kurvára bevásároltál konkrétan. Mert bár percekig is bírom, hogy aranyos és kedves legyek, nem vagyok az. És ne tudd meg, milyen vagyok, mikor undorító kedvem van.
Ha rossz a hangulatom, gondoskodom róla, hogy a tied is az legyen. Ami energiád van, azt elszívom. Morgok, néha hisztériázom is, lehetőleg apróságokon. Direkt félreértem, amit mondasz. Ha sikerül végre elérnem, hogy szarul érezd magad, a képedbe röhögök. Ha megkérdezed, min nevetek, rávágom, hogy rajtad.
Ha megkérlek, hogy ébressz fel ekkor és ekkor, nem leszek hajlandó felkelni. Ha lehúzud a takarót rólam, akkor se. Csak elküldelek a trójai faló szálkás faszára. Nem és nem és nem kelek föl. Ha félóra hadakozás után lelocsolsz hideg vízzel, megrúglak, majd kizavarlak a konyhába kávét főzni.
Ha beteg vagyok, nem vagyok hajlandó feküdni, és ha be akarsz takargatni, féllábon körbeugrálom a lakást. A gyógyszert juszt se veszem be. Ha a gyulladt szememet kamillateával borogatod, hálából még a boltba is leküldelek, és takarítanod is neked kell helyettem. Nem hagyom, hogy a különböző sérüléseimet lefertőtlenítsd, úgyse lesz semmi bajom. Ha pedig elfogy a levegőm, és csak sípolni tudok, mint a gumikacsa, te meg kérlelsz, hogy ne beszéljek, juszt is azt hörgöm-sipákolom folyamatosan, hogy "kuss, akkor beszélek, amikor akarok".
Elvárom, hogy főzzél rám, mert az én repertoárom szűkös. De nem ám akármit, mert az egészséges dolgokat utálom. Hiába könyörögsz, hogy egyek zöldséget meg gyümölcsöt, és teljesen feleslegesen próbálkozol ezeknek a variálásával, mert csak fintorgok, és közlöm, hogy "én ezt nem eszem meg". És ha már kajálás, szükségtelen esdekelned, hogy egyek rendesen, rendszeresen, mert nem fogok. Akkor sem, ha reggel ágyba hozod a friss párizsis zsömlét, mert eltolom magamtól, és rágyújtok.
Mellettem úgyse lehetsz sokáig antidohányos. És egyébként is, mindent kötelező szeretned, amit én szeretek. A Nirvanát. Doktor House-t eredeti nyelven. A Dűnét, ától cettig. És a többi sorozatot, könyveket, társasjátékokat, szófordulatokat, Shakespeare 18. szonettjét. De véletlenül se várd, hogy cserébe megszeretem a kedvedért a Quimby-t például, mert évek múlva is ugyanúgy undorodva és teátrálisan kivonulok a helyiségből, ha hallgatni merészeled.
Ha elmegyünk valahova, többnyire a megérkezés pillanatában rámjön az emberundor, és csak a kocsmaszegletben vagyok hajlandó üldögélni egyedül. Leszarom, hogy te mit szeretnél, mert én éppen antiszociális vagyok, szokd meg. Felőlem elmehetnél ismerkedni, csajozni, miegymás, de úgyis tele leszel lelkiismeretfurdalással, és velem maradsz. Leszarom, hogy unatkozol.
Egyáltalán, mindig az van, amit én akarok. És mindenben én akarok jobb lenni. Ha nem sikerül, elkomorodom, vagy szarnak minősítem az adott tevékenységet, ami úgyis csak degeneráltaknak való. És nehogy azt hidd, hogy én még nem olvastam, nem láttam, nem éreztem, nem próbáltam mindazt, amit te is, mert de igen, és én sokkal inkább, mint te. Nem kétséges. Ha mégis kétséges, akkor elkezdek bonyolult idegen szavakat és nehézkes metaforákat alkalmazni, hogy összezavarodj, és egy pillanatra se hidd azt, hogy nem én vagyok az okosabb, mert de.
Ez a mérgezés. Én ezt csinálom. Úgyhogy ha bárki még egyszer arra merészel utalni, hogy TP használ ki ENGEM, az gondolkodjon el azon, hogy a fele rosszat se írtam le abból, ami velem jár.